illemből

... mert nincsenek még szavak rá, megtörtént és még mindig a részem, akármennyire is szabadulnék tőle. Meddig maradunk így, egymástalanul?

Ma valamiért hangosabban ketyeg az órám! Nagyon meg vagyok ijedve! Érzem, hogy ha átgondolom rendesen akkor majd megnyugszom, de akkor is fájdalmas látni, hogy mennyi minden nem fog már megtörténni, mennyi embert nem fogok tudni már szeretni... mennyi ember nem fog már engem szeretni.  Uj időknek, uj dalaival.

az élett jobb meztelenül

Büszkeségem alapjait most betonozom és mivel a legjobb cementet használom, ezért: le van szarva! Képes leszek most felülemelkedni önmagamon. Számolok majd tízik, amiből lehet, hogy 1000 lesz, de megéri. És nem esem bele a saját csapdáimba, nem lesz újra pisti, nem lesz bizony! Én leszek, mögöttem a hegyekkel, alattam a kavicsokkal előttem az ismeretlen víz és nem érdekel, hogy hideg, belemegyek, megerőszakolom magam, többször, egymást után. Rossz lesz, mert a hegyeket ismertem már és a kavicsok is csak annyira nyomják a talpam, hogy az elnézhető, de én azt akarom, hogy jobb legyek, ha legközelebb szárazföldre vetődöm.

kívánság lista

Régen írtam már ide, de azt hiszem nem kell mentegetőznöm, ez az én blogom és valószínűleg magamnak írom! Nincs szükségem "visszatérő" bejegyzésre, mert ura vagyok a helyzetnek, tudom merről jöttem, mi történt és merre tartok. Az egyetlen ok amiért írok, hogy késztetést érzek és próbára akarom tenni a chit/karmát/univerzumot, szóval ami ott van mindehol és intézkedik.
Az elmúlt 20 évemre (ami nem sok) visszanézve el tudom mondani magamról, hogy mocskosul szerencsés vagyok. A következő 20 évre előre nézve, pedig bízom abban, hogy rájövök a dolog nyitjára, arra, hogy ez vajon tényleg csak úgy jár-e vagy, amikor úgy érzem, hogy "én ezért tettem" az valóban úgy van-e...
A lényeg: időről-időre szoktam kívánságlistát készíteni magamnak, néha leírom egy lapra, néha csak a telefonomba, néha csak átgondolom és elképzelem. És működik! Mióta az eszemet tudom vágyom valamire/valakire és képes vagyok megállni, nagylevegőt venni és KÍVÁNNI. És bejön. Mostanra már számos beteljesült vágyam van, amikkel hálásak vagyunk egymásnak. Igen, mert én hálás vagyok, magamnak, a sorsnak, az életemnek, az embereknek akik belejönnek az arcomba és sodornak tovább, a hétfő reggeleknek, a fejfájásoknak, a hosszú vonatútaknak, mindennek ami átfut az életemen. És valószínűleg ez fordítva is működik a sors hálás az én hálámért (goranga), mert megajándékoz.
És úgy tűnik nincsenek határok, ha szerelmet kívánok, megkapom, ha húszezrest, megkapom, ha erőt, megkapom. És ami a legszebb az egészben, hogy magamtól kapom meg ezeket, nem anyukámtól, nem a Jézuskától...
Szóval a lista végtelen és mindig újraformázható, persze óvatosnak kéne lenni, hogy mit kívánok és igyekszem is. Most hirtelen átfutott rajtam, hogy mennyire irónikus, hogy ezt a blogot pont egy nagy szerelem kapcsán kezdtem el írni, amit egyáltalán nem kívántam, csak a pofámba jött és beszartam tőle. 
Itt a listám, ami általában változik, legjobb esetben, ugye kihúzódnak róla dolgok, hozzáírok, de van hogy lekerülnek róla dolgok, mert változom, váltznak az érzéseim, az értékrendem:

önállóság
tehetségem kamatoztatása
macbook 
albérlet
dr szexi
sote
egészség a családnak
az igazán fontos barátok magamhoz tépőzárazása
több türelem
éretebb viselkedés
új edzőcipő
szép bőr
meglepetés
munka és pénz
utazás
...

Baromi sokáig írhatnám még a listát de az az igazság, hogy felidegesít, hogy képtelenség rendszerezni. Vannak benne tárgyak, érzelmek, emberek... van ami nagyon komoly és van amit csak viccnek szántam eleinte és van ami folyamatosan változik. Például a türelmet folyamatosan tanulom és azt hiszem sokkal türelmesebb vagyok most, mint egy éve vagy 3 hónappal ezelőtt. Ugyan ez van az önállósággal. Az "utazás" túl tág, de szívesen mennék Indiába és szívesen mennék haza is.  Egyszer írtam egy listát, valami olyasmi címmel, hogy "amit a következő 5/10/20? évben szeretnék csinálni", - aznap amikor ezt a listát megírtam pont találkoztam a pistivel - és olyan tételek voltak rajta: hogy 1millió könyvet elolvasni, TZvel fesztiválozni, Marussal összeköltözni, Woody Allennel filmet forgatni... most több nem jut eszembe, de az a helyzet, hogy ezek pl nem jöttek be. ismerem magam, és biztos, hogy soha nem fogok 1millió könyvet elolvasni, a TZvel már sehova nem megyek, mivel családapa lett időközben, és Marus lenne az utolsó ember akivel összeköltöznék! Valószínűleg akkor még nem volt tudatos a kívánságlista gyártás vagy azzal, hogy frissen Pisti kezébe került elszívta az összes esélyt, beleférkőzött és az utána lévő 6 évet blokkolta!
Amúgy baromi érdekes az ember,  most,  hogy tanulok róla élettanilag, anatómialag meg mindenhogy, de inkább most arra gondolok, hogy már rég nem jár a fejemben ennyit ez a gyerek, de akárhányszor eszembe jut a blog, vagy idejövök vagy elkezdek írni, szóval bármit olyat teszek vagy gondolok, ami akkor indult el amikor megismertem, vagy összefügg vele, egyből ő ugrik be. Pedig már nem úgy vagyok mint régen, leginkább sehogy nem vagyok

vele

kapcsolatban.

Legszívesebben felírnám a listámra, hogy pontot tenni a dolgok végére vele kapcsolatban, és itt azon van a hangsúly hogy PONTOT A VÉGÉRE, nem pedig pontot, fel, az i-re. De nem akarom, hogy bekebelezze a listámat is!

Vissza kell szoknom a fésülködésre!

Ott a göncöl, nézd!

Pisti, ezt élvezted volna!

Kint voltam a mezőn, és spéci távcsövekkel végig néztem a holdfogyatkozást, láttam a Szaturnuszt és egy űrállomást végig haladni az égbolton. Már ismerem a legfontosabb csillagképeket, és egyszer majd elmondom, mi melyik. Volt egy férfi, csillagász. Nagyon sok érdekes dologról mesélt. Van egy könyv, amit el kell olvasnod neked is! Tényleg tetszett volna neked...

A kedves embereket szeretem, a jó illatokat is szeretem, és a kedvencem a kedves, jóillatú ember!

Lizzie Borden fejszét ragadott,

s negyvenszer anyjára sújtott.

Amikor meglátta mit tett,

apja is kapott negyvenegyet.

vér wasabi mango biznisz igazolás rend hormontartalmú készítmény este

ének, jazz, haj, Pisti, turi, fogyókúra, paradicsom, bankkártya, Cipi, varrógép, humor, csipke, Oroszország, 3. padsor, november 18, Pilisborosjnő, barát, Hugo Boss, vívás, őszinteség, 16

ez voltam Esztinek 2 és fél éve

még nem tudok utálni

Sosem vagyok a jelenben. A jövőm a múltban, a múltban a jövőm, a jelenem elveszett.

Mozi

Sötét alkony

Piros cédulák

Pénz csörgés

A kávéházak tükrén bámuló arcok

Szikrázó villanydrótok

Zenés pince

Kifestett lányok

Katonák

Fáradt katonák

az ihlet az fontos dolog...

nekem nehéz úgy írni, hogy ne bántsak meg senkit, és főleg ne azt akinek szól, az amit írok. de én nagyon igyekszem majd most...már hetek óta gondolkodom, azon hogy megírjam-e ezt a bejegyzést. szóval van egy tény. "lopják az életemet". vagy legalábbis a bejegyzéseimet, a posztolt zenéimet, a hapax legomenonjaimat és a gondolataimat. ezzel még így nincs is baj, lopjad édes! megtanultam önzetlenül adni, és hagyom is. engem csak az zavar, hogy te ennél biztosan értékesebb ember vagy, saját gondolatokkal, érzésekkel...

keresd magad!

sokkal érdekesebb lenne a blogod és te is, ha ismernéd magad!

most jön egy paradoxon, mert ezektől szép az élet... senkisem ismeri magát, de legalább azt mondjuk, hogy igen. és elfogadjuk magunkat. ez olyan dolog, mint mikor az ember rájön, a szülei nem okosabbak nála. nem ők a mindentudók. aztán mindenki rájön, hogy magára van utalva és egyedül van, csak a díszleten múlik, hogy hogyan tálalja az élet. de ettől válik erőssé az ember. ez már nem vág teljesen ide, sőt...

de ennek ez a lényege.

ma reggel azután rájöttem, hogy semmi sem változott, ellenkezőleg, minél nagyobb és minél érettebb vagyok, a szerelmem velem együtt nőtt. Ma már azt is megértem, miért hitt engem gyerekesnek, de hogy el tudott felejteni, az még ma is fáj. Az arcát élénken magam előtt látom, és tudom, hogy senki mást nem tudnék így megőrizni magamban. De már sehol egy pillangó, és nem csonkítom magam, nem hagyom, hogy fájjon...

Speak low when you speak love
Our summer day withers away too soon, too soon
Speak low when you speak love
Our moment is swift, like ships adrift, we’re swept apart, too soon
Speak low, darling, speak low
Love is a spark, lost in the dark too soon, too soon.

I feel wherever I go
That tomorrow is near,
Tomorrow is here and always too soon,
Time is so old and love so brief
Love is pure gold and time a thief.

We’re late, darling, we’re late,
The curtain descends, everything ends too soon, too soon.

I wait, darling, I wait,
Will you speak low to me, speak love to me and soon...

I wait, darling, I wait,
Will you speak low to me,
Slow to me, oh please,
Just don’t say no to me
Let it flow to me, slow to me
Soon

Jó volt ez a nap. Estére hulla lettem, de megérte, nagyon is. Önzetlenül adtam, adtam, adtam és remélem mindenkinek jól esett.

Yes he looked like you but I heard love is blind...

93.

Ha kikapcsolom a zenét, sebezhetőnek érzem magam.

,,Akkor még nem tudtam, hogy a világ egyik legjobb jazzénekese a tanárom, de talán jobb is így, mert valószínűleg nagyon izgultam volna. Ma már persze tudom, és ezzel nem vagyok egyedül: maga Al Jarreau mondta egy magyarországi duettjük után, hogy Gábor egyike a világ négy legjobb jazzénekesének. Egy hang után felismerhető, meleg hangszín, érzelemdús előadásmód és csak a legnagyobb hangszeres előadókra jellemző improvizációk - ez mind Gábor ismertetőjegye, de igazából nem akarom címkékkel illetni, hiszen ennél nekem sokkal többet jelent az ő művészete."

El fogok pusztulni, bele kell pusztulnom ebbe a siralmas bolondságba. Így, így, és nem másképp fogok elpusztulni. Rettegek a jövő eseményeitől, nem önmagukban, hanem hatásukban. Borzadok a gondolatra, hogy valamely, bár csak a legközönségesebb történés is, fölrázza tűrhetetlenül izgatott lelkemet. Tulajdonképpen nem a veszélytől félek, hanem csak annak kikerülhetetlen hatásától, a rémülettől. Ebben a zaklatott, ebben a szánalmas állapotban, érzem, előbb-utóbb eljön az idő, amikor életemet és eszemet egyszerre kell elveszítenem valami kétségbeesett küzdelemben a vad fantommal, amelynek neve: félelem.

Son coeur est un luth suspendu;

Sitot qu'on le touche il résonne.

Először erőfeszítést tettem, hogy lerázzam a lélek e lidércnyomását. Erélyesen jártam, gyorsabban, mindig gyorsabban, végre már futottam. Őrjítő vágyat éreztem hangosan kiáltani. Minden következő gondolathullám új félelemmel borított el, mert jaj! megértettem, nagyon megértettem, hogy gondolkozni az én helyzetemben annyi, mint elveszni. Mégegyszer gyorsítottam lépteimet. Az impulzus óhajjá nő, az óhaj kívánsággá, a kívánság ellenőrizhetetlen vágyakozássá, s a vágyakozás cselekedetté válik.

Jammin'

Játékra, szabadságra született. Az érti igazán, aki ismeri a szokásait, nyelvét, kifejezéseit. Aki tudja és érzi, hogy értelem és érzelem van benne. Olyan sokoldalú, sokszínű, hogy mindenki találhat benne szeretnivalót.JAZZJUNCUS.

i don't remember this corner...

Nem változom. Megjátszom a boldogságot, meg ezt azt. A siker nem az enyém, mert nem arra születtem. De már megtanultam jól érezni magam!

All the things I invented in this life they are bad,

They are nice but they're all too good for you.

You don't deserve all the things I have said,

And I'm sorry, so Friday I'll be dead.

Pilinszky János megmondta, de én nem bírom a versszakokat

Senkiföldje egy csecsemő szeme! E puszta és lakatlan égitesten, e csillagpuszták roppant és kietlen fönnsíkjain kallódva egyedűl, hogy vissza többé soha ne találjak, úgy eltünök, örökre felelőtlen! Gyönyörűek az első hajnalok a sivatagos kopár levegőben! És gyönyörűek ők, a reggelek, s az emlék nélkül rámmerengő alkony. Mint kisfiúk szive a tengerparton, szökött szivem megáll és megdobog!
Ki tudja hány nap-éj, amíg fölérek a lüktető pupilla kráterére, s szállva alá a feneketlen mélybe, a megszállott sötétre érkezem, hol visszatarthatatlanúl nyomúlnak, csak egyetlen kis idegen is át ezer tolong, időtlen búcsuzóban, mióta világ a világ, tenger tolong, örökös visszatérők, forró reményben és reménytelen, örök didergők benn az elevenben, ezer halott egyetlen idegen! Itt kérdheted majd bölcs skolasztikádat, egy tű hegyén hány angyal férhet el? Itt tenger sors egyetlen egy helyen, és ezer év egyetlen idegen, s ezer szive egyetlen dobbanásnak!

Élő itt hosszan bizony nem időzhet, elárulják halandó zajai. E rettenetes csönd se elegendő egyetlen élőt elnémítani.
Már távozóban, épp hogy odavésem a meleg űr falára a nevem. Ha netalán egyszer közébük állnék, megkeresem majd és emlékezem.
Künn már az éj. Csecsemők éjszakája. Megismételhetetlen nyugalom. Álom, mely lassan engem is elaltat. A kicsinyek nagy álmát alhatom. Ha valahol, itt mindent elfelejtek, míg ide is majd megjön a világ, a zűrzavaros expedíció, hozva házanépét és vagyonát, a szutykos és a vad szomoruságot, a szeretőit és a szenvedélyt,
mindazt, mi eddig is nyomoruság volt, a semmiséget hozza mindenért! Hoz kismadarat ketrecben és majmot,
csodálkozhatsz a zajos meneten, majd szétszednek és megismered őket, én gyűlölöm őket, mert ismerem.
Elhagylak akkor szép sivatagom, nem várhatom be üldözőimet! Kezdődhetik előlről bujdosásom, keserűségem kapkodva siet. Az első csillag! - ezt is ismerem, hányódtatásunk zord íródeákja, Épp akkor lát meg, mikor búcsuzunk.
Először nézel a mi éjszakánkba.

Síma száddal mit kecsegtetsz?
Mért nevetsz felém?
Kétes kedvet mért csepegtetsz
Még most is belém?
Csak maradj magadnak!
Biztatóm valál;
Hittem szép szavadnak:
Mégis megcsalál.

Ma éjjel mezítláb indulok innen el, kavics karcolja talpam, combomon borostyán kúszik fel.

Ha a férfi és női nemiszerv egy mágnes, akkor ki a negatív és ki a pozitív?

ez már az Élet?

Felhasználnék egy álmot vagy egy dzsinnt vagy egy kívánságot, hogy visszatérjek arra a helyre, ami sokkal egyszerűbb ennél.

Alhatnék még, ha úgy tennénk, mintha semmi se történt volna, és akkor azt gondolnám, hogy mi még folytatjuk.Ez a legnehezebb történet, amit mondtam valaha, hogy nincs szerelem, dicsőség, vagy remény.

Túl erős érzelmekkel nem lehet jó verset írni.

Majd én azt tudom, hogy kit szeretek, te csak ülj a fenekeden és érezd magad kiszolgáltatottul, vagy csak tegyél úgy mintha...

számvetés

Arra gondoltam, kéne csinálnom egy számvetést. Nem érkeztem el fordulóponthoz (?) és nincs új év, de jól esne. Szóval 2011 van, lassú tavsz. 71 bejegyzés, dalok száma megszámlálhatatlan, és még mindig jazzjuncus. Még mindig nem tudok Ella Fitgerald és Billie Holiday között dönteni, lehet, hogy nem is kell. Értéktárgyaim: fél nyelvvizsga, egy zongora, egy testvér, egy pár szülő, egészséges nagyszülők. 171 centi vagyok ( bár 173nak érzem magam). épp világosbarna/sötétszőke, szinte természetes. A testem bővült egy lyukkal és megfosztották a manduláimtól, viszonylag emberi színem van és átlagosan ápoltnak mondható vagyok. Fontossági sorrend változatlan.

Azt hiszem kamaszkori érzelmi hullámaim sokaságából és változékonyságából lassan, de biztosan haladok kifelé.

patti austin lenyűgöz, oi va voi elvarázsol, dj krush megnyugtat, erik sumo band életben tart, esperanza spalding átlát rajtam.

Majd egyszer... Persze... Máskor... Szebb időkben...
Tik-tak... Ketyegj, vén, jó költő-vigasz,
Majd jő a kor, amelynek visszadöbben
Felénk szive... Tik-tak... Igaz... Igaz...
Falon az inga lassú fénye villan,
Aludjunk vagy száz évet csöndben át...
Ágyam mellett elkattantom a villanyt.
Versek... bolondság... szép jó éjszakát!

how high the moon

http://www.youtube.com/watch?v=azwgp-IdidM&feature=related

,,Amikor a lenyugvó nap fényében hazafelé tartottam, majdnem elgázolt egy katonai teherautó. Ekkor kerültem életemben legközelebb a halálhoz. Amikor másnap reggel megnéztem a kalendáriumot, kiderült, az veszélyesnek mondta a Patkány irányába való haladást, márpedig a bolt éppen abban az irányban feküdt. Engem csakis az elnökkel kapcsoaltos jelek érdekeltek, és ez a figyelmeztetés elkerülte a figyelmemet. Ebből rájöttem arra, milyen veszélyes, ha csak az foglalkoztat bennünket, ami hiányzik. Ezért ilyesféle kérdésekre nem keresünk választ: Mi lesz, ha életem végéig egy olyan férfi foglalkoztat, aki sohasem fog közeledni hozzám? Milyen elviselhetetlen lesz akkor a gondolat hogy azért, mert örökké csak az elnök foglalkoztatott, sohasem éreztem az élet jó ízét, nem láttam igazán azokat a szép helyeket, ahol jártam. Ha viszont kiverem őt a gondolataimból, nem lesz-e nagyon sivár az életem? Akkor biztosan olyan leszek, mint az a táncos, aki gyermekkora óta gyakorol egy táncot, amit sohasem fog előadni."

Nem lehet elvonatkoztatni ettől

Néztem egy párnát, láttam a szálak közötti kis réseket. És aztán másra gondoltam. Fekete a mák és a hímzések is a párnán. Azt akarom, hogy a fekete szín körül forogjon az életem.

Nem bírok aludni. Régen járt már ennyi minden egyszerre a fejemben. A fekete cipőkről, Csijóról, a tetoválásról, a hajamról, Japánról. Most minden itt van, ebben a nagy ürességben. Mikor írhatnékom támad, akarva-akaratlanul ! jut az eszembe. Reflex. Először azt hittem, hogy már csak mosolygok, pedig nem. Az egyik szemem sír a másik nevet. Rájöttem, tudom mit akarok és kivel. Szóval várok.

krumplipüré körül forog a világ

Ahelyett, hogy apa arra tanítana: ne játszak az étellel, versenyt hirdet a vasárnapi ebéd alatt. Ház építés krumplipüréből.

a legnagyobb félelmeimet lefestem.

hogy hova teszem a képeket, még nem tudtom.

1882

Az üstökös

Az égen fényes üstökös; uszálya
Az ég felétől le a földre ér.
Mondják, ez ama "nagy", melynek pályája
Egyenes; vissza hát sohase tér.

Csillagvilágok fénylő táborán át
A végtelenséggel versenyt rohan.
Forogni körbe nem tud, nem akar, hát
Örökké társtalan, boldogtalan!

Imádja más a változékony holdat,
A kacéran keringő csillagot;
Fenséges Niobéja az égboltnak,
Lobogó gyász, én neked hódolok.

Szomoru csillag, életátkom képe,
Sugár ecset, mely festi végzetem,
Akárhová mégysz a mérhetlen égbe,
Te mindenütt egyetlen, idegen!...

álomnapló

még nem volt hatalmas, de már kiállt a köldököm. vérzett az orrom és nem kaptam levegőt. órákig a földön feküdtem. nagymama mellettem ált, és azt mondta "még csak az orrod vérzik, de majd ha tényleg elkezdessz vérezni, akkor a lelkedet vetéled el először". aztán sok ismerős arc. előtte még egy ismeretlen ház, és meleg a kocsiban. a hátsó részen egy baba, elvileg a testvérem. látom hogy melege van, ezért leveszem a kabátját. fogom és nézem. nem beszél, de mintha mondaná hogy gyereket várok...

és egy hídon állnánk, fújná a szél a hajad, megkarmolnálak, aztán felszállnék egy villamosra és hazamennék arra gondolva: a lovakat legalább lelövik.

örök emlék köszi andris

Lila ruha, tűsarku, szép smink, tartós haj, Pilisborosjenőn, kis hó. Fruzsi taxiba száll és azt mondja: andr...a taxis befejezi..elbasztam..jó ötletem volt..de nem jött a vége..picsába bocs!

Tehát taxiba száll, túl fűtött erotikával és csak vörös édes borra vágysz.

Eddig ok?

Az a lényeg hogy a taxis valahogy érzi, tudja, hogy kodály körönd, Andris-lak.

Te nem tudod miért, de elárulom...kapaszkodj. Én mondtam meg neki.

Nehéz feladatom van jelen pillantban. De meg van. Én a bor mámorban, alsónadrágban, verseket írok papiruszban...vagy -ra -rá.

Van egy csákó a fejemen. Eltudtad képzelni?

Mert csak akkor írom tova.

Én az alkohol mámortol kiállok a párkányra és szavalok, pl. szomszéd a szaromat nyomd szét.

Mikor megjelensz te, a taxival.

Kiszállsz a taxiból, hajad még mindig rendben, taft hatás. Körülötted a hó olvad, annyira kívánod a bort.

Feljössz Bandi-lakba.

Ahol kiszedsz az ablakból és azt mondom, nincs bor.

De már nagyon kívántad a dolgot.

Kérded: András magánál van világháló?

Felelek: Van.

Feljösz facebookra és megböksz.

Méltóság van a háznál

:)

kiskiflik ide vagy oda, ami nem megy, azt nem kell erőltetni (nóri). Nincs bennem rossz érzés, vagy házipor. Ha akar valamit, hív. Nem érzem magam hülyén vagy hülyének. Nem vagyok se mérges, se csalódott, se szerelmes, egy nagy SE vagyok. és most imádom ezt az állapotot. jó éjszakát!

észre kéne vennem a problémáimat? meg kéne beszélnem másokkal. őszintének kéne lennem magammal. de ha elmondom másnak, gyengébbnek tűnök majd, azt pedig nem akarom. megtartom magamnak és nem veszek róla tudomást, így olyan mintha nem is lenne. Aztán majd egyszer kiborul a bili. Nem akarok megbántani másokat, nem akarok megint hülyeséget csinálni és nem akarok rossz benyomást kelteni. Törvényszerű, hogy az a bajom ami van, és az kell ami nincs. Utálom ha valaki ennyire megszeret. Ebben semmi kihívás sincs.

A csendességed lassan megöl. Kihozod belőlem a rosszat, rosszá teszel. Ez velem lesz és vissza fogod kapni. A sós bőröd valahogy keveredik az enyémmel, és talán teljesen össze is fonódik. Nem ez az ami aggaszt, ez az amit nem értek, ez az amit nem tudok nem érezni, ez az amit nem tudok megmutatni. Tegyük fel, hogy a hit megrendült. Te megtévesztessz, ébren hagysz, és várod a napot, amikor kétségbeesett és zavaros leszek, távol tőled. Már kezdődik.. nem érdekel, hova kell menni.

nincs több emlék, nincs több mocsok, nincs több házipor, nem dolgozik már a kémia, nem kell változni, csak halkan élni.

ilyenkor mindig elégedetten húzom magamra a takarót és sóhajtok egy mindent elárulósat.

tevékeny szerelem?

passzív szerelem?

nem kell a szerelem

jó ez így

Ha két hétig kómában fekszel, akkor eltoljuk két héttel a születésnapodat?

Először négynek láttam, aztán egyé mosódott.

Bíznom kéne magamban, mégis tele vagyok kétségekkel.

Még 19 és fél nap.

Csütörtökön telefonáljak időpontért.

Haragszom rájuk!

Szemetet levinni, szennyest ledobni!

A kevesebb mindig több.

!נמש

vetkőzz, egyél, tanulj!

Felnőttem és most igyekszem jóvá tenni azt, amit 2 éve elhalasztottam. Idén lemondok a karácsonyi ajándékról és inkább odaadom az erre szánt pénzt, annak a kisfiúnak, aki most rászorul. Mert nem tudnám elviselni, ha még egy nagyszerű ember, akit régebben nap mint nap láttam meghalna.

Van Isten vagy nincs isten?!

Múlthéten a temetőben minden valósnak, igaznak tűnt. Most, először. Föld, virágok, mécsesek, és a fejfa, Ádám nevével. Elfogadtam és tényleg csak a hűvöstől reszkettem és könnyeztem. Elfogadtam, de nem tudom megbocsátani a jóistennek(?) vagy az ördögnek (?). Kész lennék alkut kötni; meghalnék, ha cserébe senki, soha többé nem halna bele a rákba!

Napközben feketét hordok, de estére mindig rózsaszínbe öltözöm.

No matter how hard you resist it, it never rains when you want it to, you humble me Lord, I'm on my knees empty, you humble me Lord, please forgive me

Ugyanúgy érzek, mint 2 éve! Nem gondoltam volna; azt hittem, majd begyógyul ez a seb is, mint a többi, de tegnap este mégis olybá tűnt, hogy soha nem fog... Tizenhét, sőt már tizenöt évesen is elmondhattam, hogy van, volt valaki akit már sosem fogok utálni, ölelni, visszahozni. Volt valakim, aki felé már sosem változnak az érzéseim, és még mindig hiányzik, ugyanannyira, mint aznap, mikor itt hagyott engem, életem végéig. Súlyos szavak ezek, de érte, tényleg feladnám az életemet, nem azért hogy őt visszahozzam, hanem hogy én lehessek ott ahol most Ő van és újra érezhessem!

Hiszem hogy ő egy angyal, és tegnap este velem volt.

Már tudom, hogy számomra a szerelem nem egy érzés. Van a szerelem és van (volt?) a pisti!

Ez nem azt jelenti, hogy még mindig pisti, vagyis szeretem, csak egyszerűen még ez nincs befejezve. Beteljesületlen! Nem leszek én már pisti az Istvánba! Csak kell egy jólcsengő outro a mi történetünknek.

Ehhez a mérhetetlenül sok boldogsághoz én kevés lennék?

kallódó emberek

Kiülök a hátsókertbe egy nagy bögre kávével, Arthur Miller-el, Woody Allen-nel és Örkény Istvánnal. Senkinek nem veszem fel a telefont! Most tényleg ezektől a könyvektől várom, hogy megmentsenek!

én te ő mi ti ők

Néha jobb lenne nem megtenni. Talán jobb lenne továbbra is nem köszönni, egymással szemben ülni és csak némán flörtölni. Ha már ismeri az ember a másikat, köszönni kell, amit követezetességének - önmagának- köszönhetően elvár. Vagy jobb lenne, ha elfelejtenénk egymás nevét, egy "átbulizott" éjszaka után, mindenki eltűnne a másik életéből, és nem kutatná fel külömböző közösségi portálokon. Persze az ember lányát jó érzéssel tölti el az ilyen. De élvezem mikor az ismeretlen azt mondja megbízik bennem, vagy megkérdezi mit hozhat inni, amire reflexből válaszolom, hogy nem kérek semmit, de köszönöm. Nem hagyja ennyiben, felszólít, ha kérek valamit, azonnal szóljak! De nyilván nem kérek semmit, külömben már elsőre is megmondtam volna hogy hozzon egy vodka-ananászt! De vajon a buszont kötött ismertség több boldogságot és kihívást rejt mintha csak a néma flörtnél maradtunk volna?

III. giccses és magányos

Reggel korán elindulok. Jó kislányhoz illően udvariasan elköszönök, nem hozok senkit sem kellemtlen helyzetbe. Elviszem a két szállításra jelentkezőt Budapestre. Otthon lézengek, nem gondolkodom. A fiú keres többször is, üzen, hogy látni szeretne, bujkálok előle. Végül megint beadom a derekam. Jó vele, jó nagyon. Éjjel azt mondja, sellő vagyok, és lerajzol, halfarokkal, körülöttem a tenger és a tengerben felém úszó férfiak. Pihenek a sziklán, csábítóan mosolygok, síkos pikkelyeim zöldesen-ezüstösen csillognak, hosszú, hullámos hajam körbeölel, farkammal, amelyet a tengervíz nyaldos, lustán intek, de a férfiak nem érnek el hozzá. Viharba kerülnek és megfulladnak. A kezemben tartom a képem. Nem szólok semmit. Szép vagyok rajta, giccses és magányos. A fiú hajnalban, ahogy szokott, hazamegy. Megy a szárazföldre, ahova én nem követhetem, mert elpusztulnék: halfarkam kisebesedne, vérző csíkot húzna a forró homokon, kiszáradnék, és nem lenne erőm visszajutni a tengerhez.

Hiányzik valami csattanó, bosszú, le kéne zárni a történetet, de nem tudom, mit tegyek. Aztán úgy lesz vége, amilyen az egész viszony volt: némán. Buliba megyek, ahová őt hiába várjuk: az egyes születésnapja van, családi ünnep. Telefonál, hogy jön már, indul, amint lehet, amint nem lesz már feltűnő, hogy lelép, várjak rá, nagyon szépen kéri, ez az utolsó ilyen alkalom. Az egyes születésnapját nem ronthatja el, pont a szülei előt nem csinálhat botrányt. Nem mondok semmit. Leteszem a telefont. Körülnézek és ledobom az uszonyokat, halfarok helyett a lábam is megteszi, magas sarkú, zöldesen csillogó strasszos szandálban. És már látom is, ahogy közelednek felém a férfiak, nem állják most útjukat a fene dühös hullámok. Mert nem vagyok hableány.

Vége

Utálom az piaszagú férfiakat! Még akkor is ha a szerelmem vagy ha az apám az!

Közebeékelődés

Nincs jobb dolgunk, mint egy tizenötezres vacsora fölött, arról beszélni, hogy nem állunk jól anyagilag.

II.

Tetszik nekem, de elérhetetlen, és ez elbizonytalanít. Ő pedig laza. Fess. Sármos. Dohányzik. Sokat tudok róla. Az egyes előtti barátnőjét én vigasztaltam, amikor egyes miatt szakított vele. Nem akárki. Zenél. Minden ujjára kaphat egy lányt. Mégis engem akar - legalábbis titokosan. Jó a csókja, lehengerlő, őszinte. Beszél szex közben: most lehet egy nagyot élvezni, azt mondja. Kinyit bennem egy kaput, engedélyt ad. Rajong és titokban tart. És mintha ez az ellentmondás gerjesztené, nő benne is a feszültség, de nem lép, hanem a szex lesz egyre szenvedélyesebb, hiszen minden alkalom lehet akár az utolsó is. Ő búcsúzik, én ellenállok, aztán megadom magam. Ez kell neki, ez a kételkedés, ez a hatalom. Tanulom ezt. Én vagyok a külső nő. Lépes méz. Bámulom. csillog a szeme. Kicsi a keze. Matat rajtam, siklik a keze. Csúszós vagyok. Sajgok belül.

Közeledik az autó felé a sötétben. Alvást színlelek. Besuttog az ablakon. Csak pisilni jött ki, meg egy cigire, azt mondta bent. Visszamegy gyorsan a házba. Szeretnék sírni, de nem megy. Szégyellem magam, dühös is vagyok, röhögnék is az egészen. Nem tudok szólni hozzá. Nem tudok beszélni erről, se másnak, se neki. Engem nyom a titok, csak az enyém, megnémít, mert ha elárulom, tisztességtelen leszek, nem állok ki mellette, nem teszem meg, amit kér. Elemi érdekem lenne pedig, hogy a titok kipattanjon.

Így aztán benne ragadok, a saját mézem csal lépre, a senki földjén, a fehér Skodában, éjszaka.

Folyt. köv...

I.

Éjszaka, nyár. Fehér Skoda áll a nyaraló előtt. Benne fiatal lány, aludni próbál. A nyaralóban a barátai. Elférne ő is bent, de nem képes bemnni. Egy fiúra vár.

A lány én vagyok. Kettes számú barátnő. Ő és az egyes bent vannak. Azt mondta, kijön még, ha elalszik mindenki. Várom is, meg nem is. Legszívesebben itt sem lennék. De itt vagyok. Jöjjön ki. Ne jöjjön ki. Mondja meg az egyesnek, hogy mostantól velem jár. Azt ígérte, megmondja neki. Azért jöttem el erre a bulizós hétvégre. Nem tette meg. És nem, most nem mehetek el, azt mondta, az nagyon feltűnő lenne, az egyes már úgyis gyanakszik.

Kívülről nézem csak, kívül vagyok. Titkom van, nekem titkom van, vele. De ez nem segít. Menthetetlen kisebbségi érzéssel bámészkodom, lebzselek a hétvégi társaságban, úgy érzem, illetéktelen vagyok, s ezt mindeki látja rajtam. Azt hiszik, hogy rászálltam, hogy el akarom venni a másiktól, pedig ő akarja ezt, én menekülnék, de mindig megállít. Az utolsó pillanatban, amikor már éppen elszakadna a szál, megint jelentkezik, megint megígéri, megint levesz a lábamról.

Mert ő egy nagydumás lovag. Ő volt az első, akivel beszéltem, kibukott belőlem, mi történt. Ő meg megvigasztalt. Egészen hajnalig. Nem tervezte ezt ő sem, így alakult. Kicsit sírtam, dühöngtem, megfogta a kezem, megsimogatta a hajam, aztán már meg is puszilt, sétálni indultunk. Azt hittem, ennyi volt, mondtam is neki, tudom hogy barátnője van, hát ne csináljunk ebből nagy ügyet. De ő jelentkezett megint és megint és megint. Éltem az életet, nem beszéltem. Reagáltam. Peregtek az éjszakák. Arra eszméltem, édesanyám szóvá teszi, felhoztam valakit -ki volt az? S akkor elkezdtem többet akarni. Döntsön. Azóta megy ez a csiki-csuki.

folyt. köv...

3 éve nem történt semmi

Minden megváltozott, a barátságok, a külsőségek, a környezet. Újra kellett értelmeznem a barátság fogalmát, ezek már nem azok mint régen, nem olyan intenzív és szeretetteljes, a legjobb barátaim is már csak a barátaim. És a szerelem sem olyan mint régen, mostanában már leginkább semmilyen... csak szenvedés! És bármennyire is próbálok felejteni, egyre csak erősebb lesz bennem a vágy, igen, vágy, nem pedig az érzelem.

Love is a loosing game!

Kedvesem!

Aztán jöttél te, és attól fogva hozzád akartam tartozni. Pedig tudtam, hogy neked saját hozzátartozóid vannak, hogy az ember nem tartozhat egyszerre annyi mindenkihez, de mégis. Te voltál mindig mellettem az üres szék. Nem tartozol hozzám, nekem tartozol, kiegyenlíthetetlenül. Magaddal!

http://www.youtube.com/watch?v=k8kddyBZEhM

Merülj el a how insensitiv dallamaiban, oltsd le a villanyt és sírj a sötétben, amikor már hányingered lesz magadtól, hányjál és folytsd bele magad a hányásodba!

ezek csak szavak...

Van az a féle ember, aki kívánja, hogy a szavak mögött legyen tartalom, de 2 és fél év után már ő is csak üres szavakkal dobálózik azzal akit SZERET. És ha nem félne ennyire az újtól, akkor lenne valakije, aki komolyan gondolná azt, amit mond és szeretné; kisbetűvel, őszintén. De nem mer kockáztatni, pedig bölcs és tudja, hogy kockázat nélkül nincs győzelem.

Frusztrálóan megfejthetetlen az ilyen ember.

De most csak ez az egy féle embertípus jár a fejemben.

Persze idővel minden változik!

miért nem lehet minden fekete-fehér, teis én is, a gondolataink és az érzelmeink is, miért nem lehet az élet egy hosszú kalkbrenner mix? annyira ki vagyok. ilyen kifejezés nincs, de nem tudom máshogy kifejezni. szarul vagyok, de néha azt hiszem, hogy boldog vagyok. a kék bogyók miatt. az erősebb kékek miatt.

Ha egyetlenegy képet örökíthetnél meg életedben, mi lenne az?

megnéztem, ezt a filmet, és tudtam, hogy nem kéne, mert megint szerelmes leszek...bekövetkezett. most meg nem merek elaludni, mert nem akarok szerelmeset álmodni, annál fájdalmasabb kevés dolog, van. megpróbálm rászoktatni magam a "soha ne mond, hogy soha" életszemléletre.

nem kellett volna megnéznem ezt a filmet.

Működik az élni és élni hagyni elve, konkrétan nem érdekel engem ki kivel hál, ki kicsoda, az ember a lényeg!

feminizmus

elfogadhatatlan és leginkább felfoghatatlan, hogy egy nőn, rúzsos férfi száj hagyjon nyomokat, de azt megértjük, hogy egy férfi arca tele legyen rúzsos csóknyomokkal.

anyagyilkos! apagyilkos! testvérgyilkos! öngyilkos!

legszívesebben belédrúgnék, fogkrémet nyomnék rád és veled mosnék fogat, de nem így lesz. mindketten porcicák leszünk mire belédrúghatnék, fogkrémet nyomhatnék a testedre és veled moshatnék fogat. nem egyszerű emberből porcicává lenni...

papírházak, kártyavárak, eljön az ősz és oda lesznek.

Nem vagyok hajlandó egy citrommal beszélgetni!

költőiszabadság

Ennyi csak mi tudható: feledni kell, s feledve lenni jó!

breezerman

-Mellékes körülmény lenne?

-Fel nem foghatom, miért ekkora probléma ez? Csak azt jelenti, hogy régebben élsz. Tényleg nem izgat, ki, hány éves, amíg jól érzem magam vele. Törvényszerű ez? Az, hogy csak a tükörnek hiszel és elfelejted, mit érzel, hgy megszűnsz érezni is, mert majrézol a külsőd miatt. Erről van szó? Az öreg szinonimája a nevetséges? Mit tartogat számodra az élet, ha nem tudod átélni a szerelmet? Velem ez nem történhet meg...

-Senkivel sem történehtne meg!

identity

- Neve?- morogta a hájas nő.

- Juncus.

- Születési neve?

- Sóri Mici... vagyis Dina. Sóri Edina.

- Anyja neve?

- Sárkány.

- Apja neve?

- Z.

- Testvére van?

- Van.

- Mi a...

- Hannibal Lecter.

- Megbánta, amit tett? - volt valami bájos a hangjában, annak a nagydarab, goromba, szakállas nőnek...

- Nem, nem és nem, nem, nem bánok semmit.

- Edit Piaf. - mintha egy kis mosoly ült volna ki az arcára... De nem, az nem lehet. Utána minden elsötétül és mikor már újra magamhoz tértem, egy férfi ölelt. Nagyon erősen.

dusty chest

Nyálbuborékok és szemrángás. Emlékek egy ládában, fenn a padláson. Szú rágta, az egerek és a por sem kímélte. A nyakamban lóg a kis aranykulcs, tökéletes. Kattan a zár, felnyitom és az emlékek sikoltva folynak ki belőle. Az alján egy papír. Megfakult, halovány írás, lelkemig ható súlyos teher. ,, Álmodj szép dolgokról, békés lankákról, fűtől zöldellő lugasokról, a bennük lévő korhadó fákról, az alattuk merengő padokról és a rajtuk ülő emberekről."

Flitterek az asztalon

Az anya már az asztalnál ül, és kávéját issza, mikor a légiesen sovány gyereklány besurran a szobába, hogy helyet foglaljon a dúsan terített asztal mellett. A formák szemünk láttára érnek meg, mintha gyümölcsök lennének. Az anya feketeruhás tömege mégjobban kiemeli a szőke gyerekfej csillogását. Kamarazene ez, titkos fények felragyogásával. Gyerekkorunk tündérvilágára kell emlékezni...

my exhibition

Ha az autó az Avenue de l'Opérán szalad a Nagyoperaház felé, a sok merőleges utca közt jobbra a Rue Thérèse nyílik, abból pedig alig néhány lépésnyire a Rue des Moulins. Itt áll a 6-os szám alatt egy keskeny, háromemeletes, aranycirádás erkélyes ház, melyben bordély települt. Röviddel a megnyitás után sokat jártam ide, sok képet festettem itt, a különböző Marcelle-ekről, Gabrielle-ekről és Rolande-okról.

Háttal álló fiatal táncosnő félalakja, két kezével éppen jobb vállán megerősíti a pántot. Mozdulata szinte zenei ritmusú. Arca magabiztosnak látszik, háta erősen dekoltált. A pasztellkréta kékeszöld tónusban fürdeti meg a fiatal alakot, egyik színt sem engedi tisztán érvényesülni, és mégis érezzük a ,, festett világ", a színpadi élet eredendő, mély színességét.

Három csónak a lucskos partra vontatva, csak mögöttük pezseg a tenger megtörő, zöld tajtéka. A kép előadása izgatott, a formákat pasztózusan, szálkás ecsetvonalakkal alakítja. A szemlélet ezúttal nem vidám.

Az ecset gyorsan jár, pontosan rakja fel az arc fényeit és sötét árnyait. A nagy egységet megőrzi. A korall fülbevalóból csak az egyik csillan meg, a másikat a szénfekete haj takarja. A legyezőt tartó bal kéz se látszik. A csend elborítja a jelentéktelen részleteket,.

maholnap

szia,

nehéz napod volt, tudom, nekem is. szóval inkább csak üljünk le erre a kanapéra és az öledbe hajtom a fejem. mosogattam, főztem, takarítottam, kihordtam 2 gyereket, ezt mind ma. korog a gyomrom. vagy ez a tied volt? ahogy kinyitod az ablakot, az a nagy porcica a sarokban hirtelen arrébb kotródik. a kontyomból kilógó tincseimet lebegteti a nyári szellő, édesen csiklandozzák a nyakamat és a homlokomat. merre vagy? hova mentél? kialvatlanul voltál a legszebb. szia.

to plan

Nyugalom van. Csak a lámpa kattog kint, biztos a tetves macskák miatt, akik kint randalíroznak, de szarok rájuk, a lényeg, hogy kussoljanak baszás közben. Irtó rémisztő a macskák nyávogása, mint egy kisgyereknek, akit vízbe fojtanak.

Egész nap egy dallam járt a fejemben, mi más, mint Sting. Idén is elkészült a jövő évi terv. Átmegyek totállázadásba. De annyi az esély rá, mint azokra amiket tavaly terveztem, már nem is emlékszem mik voltak... Szarok rá. Szóval beiratkozom, varró tanfolyamra, veszek egy varrógépet, és sokat fogok varrni. Meg lesz ez a 3 TISZTA oktáv. Érzem én, hogy képes vagyok rá, csak csinálni kell, és ezzel a szolfézsos dologgal is kéne valamit kezedeni. És valami diákmunkát sem ártana taláni, ez a legnehezebb. Ó igen, és még a prózám, az is meglesz... nem túl "színpadias", de akkor majd "azzá" teszem.

Szeretnék a szívemre hallgatni, abbol a kibaszottul előrelátó agyamból elegem van. Szar lesz a karácsony, jó lesz a szilveszter, jó lesz a nyár. jól esne most csontig ázni az esőben...

olvass a sorok között... könnyű ezt mondani.

He deals the cards as a meditation
And those he plays never suspect
He doesn't play for the money he wins
He doesn't play for respect
He deals the crads to find the answer
The sacred geometry of chance
The hidden loaw of a probable outcome
The numbers lead a dance

I know that the spades are swords of a soldier
I know that the clubs are weapons of war
I know that diamonds mean money for this art
But that's not the shape of my heart

He may play the jack of diamonds
He may lay the queen of spades
He may conceal a king in his hand
While the memory of it fades

I know that the spades are swords of a soldier
I know that the clubs are weapons of war
I know that diamonds mean money for this art
But that's not the shape of my heart

And if I told you that I loved you
You'd maybe think there's something wrong
I'm not a man of too many faces
The mask I wear is one
Those who speak know nothing
And find out to their cost
Like those who curse their luck in too many places
And those who fear are lost

I know that the spades are swords of a soldier
I know that the clubs are weapons of war
I know that diamonds mean money for this art
But that's not the shape of my heart

Swing brother swing

Ma, ahogy vártam a buszt, azon gondolkzotam, hogy a mondás úgy tartja: az ember holtig tanul. Ez nekem azt jelenti, hogy hibázik, csalódás éri, ezekből tanul és bölcsebb lesz. Minden ember vágyik legalább egy tökéletes pillanatra az életében, de ha az ember holtig tanul, akkor nem lehet, egy tökéletes pillanata sem, mert mindig érik hatások. És azon is gondolkodtam, hogy nincsenek egyforma dolgok, semmi sem egyforma! Nincs két egyforma tárgy, ember, gondolat, érzés. És azon is elgondolkoztam, hogy miért olyan fontos, nekem az, hogy szerelmes legyek, de erre nem kaptam választ...

5perc felhőtlen boldogság.

Hallotam ahogy ömlik az eső. És éreztem az őszt, pedig a verandánál még zöldek a növények, a hortenziát kivéve, az már elrohadt, biztos elfáradt a pompázásban, megértem. Jól esett ott állni vizes hajjal, pizsiben. Fáradt voltam(vagyok), és büszke, mégis romlott. Nem érdekel, elégedett vagyok ezzel. Az én életem. És eltelt úgy 5 perc, hogy nem jutott eszembe, semmi. Se Ő, se Ádám halála, se a pénz és a suli sem. Aztán hamuvá lett a dohány, szippantottam még egyette a kinti levegőből, bejöttem és csináltam egy kakaót. Kakaót, mert a kislányok nem ihatnak kávét este, mág ha nincs is első órájuk holnap. Kislány vagyok, mégis van bennem valami nagy. Megromlottam, de boldog vagyok.

Edith (irodalom esszé 2009 máj.)

Vannak dolgok, amelyek indokolatlanul, óriási hatással vannak az emberre. Egy fogékony kamasz lelkében, még inkább alaptalan a hirtelen jövő rajongás, mámor, elismerés valaki vagy valami iránt. A számtalan lemez között, melyeket nagyszüleimtől örököltem, rábukkantam két Edith Piaf korongra. Amikor csak tudtam, hallgattam, annak ellenére, hogy köztudott, a bakelitlemezek könnyen elhasználódnak, de a lassan kialakuló rajongásom mellett ez a probléma eltörpült. Pillanatokon belül tudásvágyam határokat nem ismerve gyarapodott, lassacskán minden, amit lehet, tudtam Piaf életéről. Egyik nap megkérdezte anyukám, hogy miért szeretem Piafot. Azt válaszoltam nem tudom, talán mert érdekes, magával ragadó és tetszik a zenéje. Utána sokat gondolkoztam, hogy vajon miért?! És azt hiszem azért, mert Edith Piaf nem félt! Ő nem félt élni, álmodni, túlélni, adni és meghalni. Tudatos volt és mégis bohém, következetlen, de vakmerő. Tudta, hogy az élet egy drámai szerepet osztott rá, Ő ezt elfogadta és dacolva a sorssal túlélte a halált. Ő élt. Nekem ezek fontos támaszt nyújtanak olykor. Néha kell egy kis szünetet tartani és a tükörbe nézve megkérdezni magamtól: ki vagy te? Merre felé tartasz? És ha megpróbálok belegondolni, hogy Edith Piaf ennyi idősen merre felé tartott, talán tanulhatok a hibáiból, mások hibáiból, így a jövőben talán bölcsebb leszek. Másfelől a zenéje valóban fülbemászó, pár héttel később, hogy elkezdtem hallgatni, anyukám főzés közben vígan dudorászta.
Később egy szenzációs előadást láttam Piaf életéről, a Bárka színházban. Az első pár percben jogosan felmerül a nézőkben a kérdés: Mi ez? A színhely: meghatározhatatlan, talán egy repülőtéri váró terem be- és kijárattal. A bejáratnak vélt forgóajtónál egy kávéház, a túloldalon egy színházi társulat székhelye, de inkább csak asztalok és székek, a háttérben képek, Párizs, a Montmartre, és egy hirdetőtábla. A szereplők: táncosok, fiúk, lányok, nők, férfiak, egy matróz, egy színésznő, egy tiszt, és Edith. Az első felvonás végére, kezd összeállni a kép, ez nem Piaf életéről szól, hanem részletekről az életéből. Zavarom ellenére, mely abból fakad, hogy nem látok összefüggést a cselekmények között, élvezem az előadás minden egyes percét. Hát, hogy ne élvezné az együgyűen jóhiszemű és tehetetlen? A kedvenc dalai, és kedvencére oly jellemező gesztusok, hangszínek, kifejezések sokaságával csillapíthatja lelke szárazságát. A második felvonásban már merek együtt lélegezni a színházzal, elvonatkoztatni, és érzem a lüktetést a fejem hátsó részében, amely egy bizsergő érzéssel elindul végig a gerincemen, és végül kiráz a hideg. Ebben a 120 percben ott van minden: zene, tánc, mulatság, szerelem, tragédia, tudatlanság, kiszolgáltatottság, a bordélyházak, kávéházak, lokálok, a siker, a bukás, az üresség, az élet imádata és gyűlölete.
Úgy gondolom, fontos, hogy az ember mellett ne csak hús-vér emberek álljanak, kellenek példaképek, múzsák, egy olyas valaki, akinek nézeteit, filozófiáját, élet stílusát képes befogadni, feldolgozni, és magáévá tenni. Nekem mindig is voltak, vannak, és lesznek példaképeim, mintaképeim, bár sose fogom az Ő életük szerint építeni az enyémet, csak hagyom, hogy rávezessenek arra, hogy ki vagyok, leszűrjem életükből a tanulságot, a hibákat. Ha épp nem Edith Piaf, majd valaki más…


...összedőlhet fenn a magas ég,
leomolhat minden ami kék,
egy a fontos,hogy te szeress,
minden más csak semmiség,
veled alszom, veled ébredek,
testem forró, ha hozzám ér kezed,
lehetsz minden,s mintha földön...


Azt mondják kedvem, szeretni szertelen,
temérdek gyötrelem, mit gondolsz kedvesem,
csak annyit gondolok, szeretni jó dolog ,
a szerelem nem nehéz, magával ránt és kész,

azt mondják kedvesem, a szerelem félelem,
szenved és esztelen, mit gonolsz kedvesem,
a szerelem arra jó, örömet adni jó,
szemedben könnyel is, szomorú így szép így

azt mondják, mégse jó, csaló és áruló,
először szenvedély, utána szenvedés,
méghogyha vége is, őrizzük ízeit,
örök a szenvedély, örökebb mindennél,

ez szép így nem vitás, de végül semmi más,
nem marad úgy tudom, csak is a fájdalom
aztán egy szép napon, ami most fájdalom,
emlékké változik, és azt mondod jó volt így

igen, már értelek,jó is a szerelem,
nélkülük nem lehet, élni az életet,
most nézd há kedvesem, én mindig elhiszem,
hogy mindig hinni kell, szeretni mindig kell,

de te vagy az utolsó, első és utolsó,
megszűnt és nincs a múlt, előtted szerete hullt,
rád vártam kedvesem, jöttél és vagy nekem,
szeretlek mindenért, szeretni jó és szép.

Párizs alatt a világ

300 kilométer hosszú és több mint 5 millió lélek otthona. Párizs alatt ugyanis olyan katakombarendszer húzódik, amely 1786 óta holttestek lakóhelyéül szolgál. A kísérteties hely kis része vezetett túrák keretébe látogatható, a többi azonban 1955 óta elzárták a kíváncsiskodók elől. A megdöbbentő csonttár bejáratánál rögtön félelmetes felirat áll: ,,Állj, a halál birodalmába lépsz!", bár tény, hogy sokakat mindez nem zavar, hiszen titkos mozi termek,misztikus szeánszok illegális színhelye a föld alatt húzódó rendszer. Belegondolni is rémisztő abba, hogy kétmillió ember éli életét a föld felszíne felett, miközben lent, a sötétben hatmillió lélek keresi nyugalmát. Akik ott jártak, szinte majdnem mindannyian beszámoltak misztikus jelenségekről, paranormális tevékenységekről, és arról, hogy hallják a szellem sóhajait. A hihetetlen hosszúságú katakomba építésébe egyébként még a város alapjai megrajzolásakor kezdtek, a XVIII. század elején, de az üregrendszer akkor még nem csonttárként funkcionált. Szerepe csak akkor változott meg, amikor 1786-ban megteltek a város temetői, ezért gyorsan megoldásra volt szükség. Azóta azonban számtalan legenda kering a katakombákról. Az egyik legismertebb a helyi kórház kapuőrének esete, aki úgy döntött le megy a föld alá, hogy megnézze, mi is történik odalent. Soha többé nem látták élve, a mai napig nem tudják, mi történhetett vele.

Szeretek ott állni. Égeti az arcomat a reflektorból sugárzó fény, mint amikor augusztusi éjjeleken a tábortűz perzseli pofácskámat. És érzem, ahogy lüktet a vérkeringsem, dumm-dumm... Nem bírok mozdulatlan maradni, megszédülök. És szükségem van egy nagy, erős, határozott pislantásra, hogy a körülöttem cikázó porszemeken átlássak, és bár nem látom, kik néznek, mert a lámpák elvakítanak, én tudom, hogy Ő és Ti is ott ültök valahol. Megcsapja orromat a szag. Illat ez, nem is szag. Érzem a púdert, perecet, törökmézt, a gumitalpak szagát, és a parfümöket. Érzem, az előttem lévő izzadságcseppei nyomát a parkettán, amiket az izgalomtól hullajtott. Én nem izgulok, sokkal inkább kíváncsi vagyok. Nem várok semmire, de jó ott állni. Egyedül, vakon, a figyelemben. Elkezdem, nem törődöm vele, hogy mi lesz, hogy hamis lesz-e az első hang, csak énekelek... keservesen, mert ezt a dalt máshogy nem lehet. Ne csak az én szívem szakadjon meg, hanem mindenkié. Ne azért sírjanak, mert szép, mert tiszta, azért sírjanak, mert keserű, fájdalmas, és halálos. Ráncolom az arcom, csúnya vagyok, nem bánom, úgy érzem senki sem lát. Egyedül vagyok. És mégis mindenki rám figyel. Utolsó vasárnap. Taps, meghajlás. Távozok a színről. És újra én vagyok, tudom, hogy hétfőn iskola, hogy ma még haza kell mennem, és hideg van kint. De az is én voltam, aki az előbb próbálta elfolytani a görcsös sírást a fájdalomtól, és büszkeségtől. Egy péntek.

egy gyors menet a teljesség felé

Párizsba kell utaznom 14-ig a L'Olymipa-ra. Nem csak Edith Piaf miatt, de lesz most ott valaki. Kék ingben, zakóban, borostásan, kalappal a fején.

alkonykék sms-ek

Fly me to the moon

And let me play among the stars

Let me see what spring is like

On Jupiter and Mars

In other words hold my hand

In other words darling kiss me

Fill my life with song

And let me sing forevermore

You are all I hope for

All I worship and adore

In other words please be true

In other words I love you

... tudod, egyre több minden nem leszek...

Ma kémián,- közvetlenül az után, hogy rájöttem, Pöpinek etilént kéne lélegeznie/enni/inni/ a bőre alá juttatni, hogy beérjen, - rájöttem, hogy mennyi minden nem leszek már. Ennek örömére most Dunának megyek. Pá!


Egy fénykép, rólam

Régi felvétel.

Elsőre olyan, mint

egy elrontott

nyomat: életlen vonalak,

szürke foltok a papírba mosódva;

de aztán, ahogy

jobban megnézed, a bal sarokban

felfedezel egy ágat: lucfenyő

vagy ezüstfenyő nyúlik be a képbe,

és jobb felől, mintha egy domboldalon,

valami épp-hogy-csak

emelkedőn: egy kis faház.

A háttérben egy tó, és amögött

pár lankás dombhát.

(A kép dátuma:

egy nappal azután, hogy megfulladtam.

Én is ott vagyok, a kép közepén,

a tó vizének felszíne alatt.

Nem könnyű megmondani,

pontosan merre

vagy mekkora vagyok:

a víz és a

fénytörés torzít -

de ha elég sokáig

nézed: hidd el,

látni fogsz.)

/Margaret Atwood/

Férfi – női szerepek (irodalom esszé)

Ha megkérdezünk valakit, hogy mit gondol, melyek a legfontosabb tulajdonságai egy nőnek és melyek egy férfinak, szinte biztosan azt a választ kapjuk, hogy egy nő, legyen szép, intelligens, jószívű, kitartó. Egy férfi legyen okos, odaadó, megértő, példamutató és becsületes. Ez mindig így volt, van, és lesz, legfeljebb néhány tulajdonság, elvárás cserélődik majd, talán jön egy-két új is. Azonban a szerepek változnak.

Már az ősközösség is markánsan elválasztotta a férfi és a nő feladatát, míg a férfi a halászattal, vadászattal, az élelemről gondoskodott, illetve védte a családját, a nők az utódok gondozásával és az élelem feldolgozásával foglalatoskodott. A férfi tevékenysége aktív, míg a nőé kevésbé látványos, inkább passzív volt. Ez a munkamegosztás évezredekig fennmaradt még a mai társadalomban is fellelhető. Általában ma is a férfiaké a legtöbb jól fizető, magas beosztás és a nők legfontosabb feladata a családi tűzhely őrzése, a háztartás vezetése.

A politika és a munka erősen befolyásolja a szerepek alakulását. Manapság a magyar parlament minden tizedik képviselője nő. Ez nagy változás ahhoz képest, hogy 100 éve a nőknek még nem volt választójoguk, és iskolába sem nagyon jártak. Bár még a mai napig is egyes arab országokban, erős elnyomásban élnek a nők. Én úgy gondolom, fontosak a nők a politikai életben is, mert egy egészen más gondolkodást képviselnek, mint a férfiak. Ezzel szemben néhány éve igen divatossá vált, hogy ha egy magas pozícióban dolgozó nő elmegy szülni, a szülés után nem ő marad otthon a kisbabával, hanem a férje, aki alacsonyabb pozícióban dolgozik, és kevesebbet keres. Ezt már számos munkahely tolerálja.

Az öltözködési szokások is sokat változtak. Az 1920-as évek végén különös és megbotránkoztató volt, hogy Coco Chanel nadrágot mert húzni, ezzel is hirdetve a női egyenjogúságot. Az pedig teljességgel elképzelhetetlen volt, hogy egy nő farmert viseljen. De mivel a farmokon dolgozó nők elkezdték férjük 501-esét hordani, a Levi’s 75 évvel ezelőtt piacra dobta női vonalát. Ma már, amikor a női eladások túlszárnyalják a férfiakét, el sem tudjuk képzelni, mekkora bátorság kellett egy farmer viseléséhez! Jogosan mondhatnánk ezek után, hogy mi, nők egyre inkább elférfiasodunk, de egyre több férfi is festi a haját, szőrteleníti magát, igaz szoknyát nem hordanak, de van, aki még a körmét is festi. Egyre szélesebb körben hódít a metroszexualitás. Amennyira mi elférfiasodunk, mondhatjuk, hogy a férfiak pedig elnőiesednek.

Nem egyszerűen közelítenek egymáshoz a kategóriák, hanem lassacskán össze is mosódnak. Tehát vannak nők, akik a hagyományokat felborítva, határozott, törtető, karrierista szinglik lettek, és vannak férfiak, akik egyre nőiesebben öltözködnek és viselkednek, sőt nyíltan felvállalják eddig szégyellni és rejtegetni való homoszexualitásukat.

Vajon mi lesz 100 év múlva? Az összes ember androgün lesz, vagy újra helyre áll a „rend” és a férfi lesz az ész, a nő pedig a szív?

csak nézzünk, de nem látjuk egymást.

Én is drága, te is drága,

Egyetlen fa két virága.

Minek nézünk mégis másra,

Én is drága, te is drága?

Nem egymásra, mindig másra,

Én is drága, te is drága.

Teljesen jogos. 1 hím meg 1 nőstény egyenlő 1 pár. Ez túl általános, de ha azt mondom, hogy én meg te egyenlő egy pár, az már nem. De nem mondom, mert nincs így. Pedig itt vagyok és Te is itt vagy. Egy részed, ma itt fekszik velem az ágyba. Egy részed mindig velem, van. És én is veled. De mégsem vagyunk egy pár. Határok. Honnan tudom, hogy mikortól vagyunk EGYPÁR? Mikor rájövünk, hogy szeretjük egymást (de szerelmeből, vagy csak szeretből?), vagy amikor először adunk egymásnak ajándékot, vagy amikor először szerelmeskedünk, vagy az első csóktól? Ez emberenként változik vagy a köztudat alakítja, vagy egyszerre?
Mennyivel egyszerűbb lenne minden, ha nyílt lapokkal játszanánk. De nem tesszük meg. Talán félünk, vagy talán jó ez így. Én élvezem. Szeretek szenvedni ha nem hív. Sokkal édesebb az öröm.
Amikor érzi két ember, hogy összepasszolnak, mint egy puzzle-ben két elem, de valami mégsem stimmel, a körülmények, akkor mit lehet tenni?! SEMMIT. Várni kell. Na ne. És mi van ha valaki türelmetlen? Az megszívja.